Korábbi írásainkban a munkaviszony megszüntetésének egyes eseteit tekintettük át. Jelen cikkünk célja annak bemutatása, hogy milyen jogkövetkezményekkel kell számolni akkor, ha a munkaviszony megszüntetése jogellenesnek minősül. Egy jogellenes munkaviszony megszüntetés komoly anyagi és jogi következményekkel járhat.
Amennyiben a munkáltató jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyt, főszabály szerint köteles megtéríteni a munkavállalónak a jogellenes megszüntetéssel összefüggésben okozott kárt. Ennek leggyakoribb eleme az elmaradt jövedelem, ugyanakkor a jogalkotó e körben felső korlátot állapított meg: az elmaradt jövedelem címén érvényesíthető kártérítés összege nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díját.
A törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a munkavállaló a tényleges kárának bizonyítása helyett a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget követelje, ez az ún. kompenzációs átalány. Ezzel a lehetőséggel akkor élhet a munkavállaló, ha a jogviszony megszüntetése jogellenesen történt, azonban a munkavállalónak nincs kára, illetve azt nem, vagy nehezen tudja bizonyítani.
A munkavállaló a kártérítés fenti esetei mellett jogosult végkielégítésre is abban az esetben, ha a munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy ha a munkaviszony megszűnésekor jogszabályi kizáró ok hiánya ellenére nem részesült végkielégítésben, holott annak feltételei egyébként fennálltak volna.
Fontos, hogy ha a jogérvényesítés keretében utóbb megállapítást nyer, hogy a munkaviszony megszüntetésére jogellenesen került sor, a jogviszony akkor is megszűnik a nyilatkozat közlésének időpontjában.
A jogalkotó – jogellenes megszüntetés esetén – szűk körben ad lehetőséget a jogviszony helyreállítására, ilyen eset az, ha a jogviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik, joggal való visszaélést valósít meg, felmondási tilalomba ütközik, de ide tartozik az az eset is, ha a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
A munkaviszony a helyreállításról – amennyiben annak feltételei fennállnak – a bíróság a munkavállaló erre irányuló kérelme esetén dönt.
A munkaviszony helyreállítása esetén a megszüntetés és a helyreállítás közötti időtartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, és a munkavállalót megilleti az elmaradt munkabére, egyéb járandóságai, valamint az ezeket meghaladó, bizonyított kára is, figyelemmel arra, hogy az időközben megszerzett jövedelmet és a korábban kifizetett végkielégítést le kell vonni. Az elmaradt munkabér számításánál a munkavállaló távolléti díját kell figyelembe venni.
A jogellenes megszüntetés következményei nem kizárólag a munkáltatót terhelhetik. Ha a munkavállaló szünteti meg jogellenesen a munkaviszonyát, szintén anyagi felelősséggel tartozik. Határozatlan idejű munkaviszony esetén köteles megfizetni a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget, míg határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére kötelezhető. Amennyiben a munkáltató bizonyítani tudja, hogy a jogellenes megszüntetés ennél nagyobb kárt okozott, úgy további kártérítési igényt is érvényesíthet, azonban ezek együttes összege nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díját. A jogellenes megszüntetés szabályait megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a munkavállaló a munkakörét nem az előírt rendben adja át.
Összességében megállapítható, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése mindkét fél számára jelentős kockázatot hordoz. Éppen ezért a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos kérdésekben célszerű már a döntés meghozatala előtt jogi tanácsot kérni, vitás helyzetben pedig időben átgondolni a rendelkezésre álló lehetőségeket.