A jogszabályok sok esetben lehetővé teszik a szóbeli szerződéskötést, vagyis nem minden megállapodás érvényességéhez szükséges az írásbeli forma. Ugyanakkor egyes ügyletek – így különösen az ingatlan adásvétele, ajándékozása vagy megterhelése – kifejezett formai követelményekhez kötöttek, ezek szóbeli megállapodással nem érvényesek.
A gyakorlatban a szóbeli szerződések addig nem okoznak problémát, amíg a felek a megállapodást maradéktalanul és vita nélkül teljesítik. Ilyenkor rendszerint senki nem kérdezi, hogy pontosan miről és milyen feltételekkel állapodtak meg, hiszen az ügy „rendben lezajlott”.
A nehézség akkor kezdődik, amikor valami nem úgy történik, ahogyan azt a felek szóban megbeszélték, vagy amikor egyszerűen eltérően emlékeznek a megállapodás tartalmára. Ilyenkor a szerződés pontos feltételeinek utólagos rekonstruálása már rendkívül nehéz, sokszor pedig gyakorlatilag lehetetlen. Egy jogvita során ugyan adhatnak némi támpontot a felek közötti kommunikáció írásos nyomai – például e-mailek, üzenetek, SMS-ek –, ezek azonban jellemzően csak töredékesen tükrözik a megállapodás előzményeit és feltételeit. Ritka az az eset, amikor ezek alapján a teljes szerződés tartalma pontosan megállapítható, rekonstruálható. A szerződés létrejötte és tartalma igazolható még tanúkkal, azonban jellemzően ez kevés, hiszen ők többnyire csak részletekre emlékeznek, vagy közvetett információval rendelkeznek, ami a bizonyítás során erősen korlátozott értékű.
Tipikus példa, amikor a felek szóbeli megállapodás alapján kölcsönt adnak egymásnak. Gyakran családtagok, barátok vagy ismerősök között történik meg, hogy az egyik fél pénzt ad a másiknak azzal a megállapodással, hogy azt egy meghatározott időpontban vagy részletekben visszafizeti. Amennyiben a kölcsönösszeg ténylegesen átadásra kerül, a szerződés jogilag létrejön, még akkor is, ha arról nem készült írásbeli megállapodás. A probléma akkor jelentkezik, amikor az adós nem fizeti vissza a kölcsönt, vagy vitatja annak feltételeit. Ilyen helyzetben a kölcsönt nyújtó fél bizonyítási nehézségekkel szembesül és egy jogvita során, peres eljárásban a bíróság a kölcsönbeadó által előadottakat akkor fogadja el valósnak, ha kétséget kizáróan tudja igazolni a kölcsön összegét, azt, hogy az átadásra került vagy a visszafizetési kötelezettséget és annak ütemezését. Szóbeli megállapodás esetén ezek bizonyítása – a már fent is említett okból – nagyon nehéz, sokszor lehetetlen, ami a jogosult igényérvényesítési lehetőségeit korlátozza.
Ezért különösen fontos, hogy még látszólag egyszerű megállapodások esetén is készüljön legalább egy – akár kézzel írott – rövid írásbeli szerződés, amely egyértelműen tartalmazza a felek lényeges vállalásait, a teljesítés módját és határidejét, kiderül belőle a szerződéskötési szándék. Komolyabb ügyeknél ügyvéd bevonása jelentősen csökkenti annak kockázatát, hogy egy későbbi vita bizonytalan kimenetelű jogvitává vagy költséges peres eljárássá alakuljon. Általában jóval kisebb áldozat időben és költségben egy ügyvéd bevonása a megállapodás megkötésekor, mint utólag egy jogvitában viselni ennek a sokszorosát, annak a kockázatával, hogy az igényérvényesítés nem lesz sikeres.